Köszöntünk webáruházunkban. Belépés, regisztráció és információ az oldal alján található.
Blog

A makett építés alapjai – ragasztási technikák – alapok.

2022.04.05 19:30
A makett építés alapjai – ragasztási technikák – alapok.

Vajon miért van ennyi fajta ragasztó, és tényleg kell-e mindegyik? A válasz egyszerű és bonyolult. Mint ahogy a szerszámok között sem jó mindenre a kalapács, úgy a makettezésben is eltérő anyagok, eltérő ragasztókat és ragasztási technikákat kívánnak. Sajnos nincs mindenre jó csodaszer, bár van olyan ragasztó, amivel elég sok mindent meg tudunk oldani. Most gyorsan végigfutunk az alapokon.

A most következőkben, olyan ragasztási módokat mutatunk meg nektek, amellyel nem tudtok mellé nyúlni.

A cikk képi anyag folyamatosan frissül. 

 

A makettezés közben a leginkább a következő anyagokkal fogtok találkozni;

  • Polisztirol (jellemzően a makettek anyaga)
  • Rézmaratás
  • Műgyanta
  • a műanyag különböző variációi a polisztirolon felül, gumi(szerű) akatrészek.

 

 

Ezek az anyagok – bár némelyik egy „családba” tartozik – más-más anyag tulajdonsággal rendelkeznek. Így természetesen, másképp viszonyulnak a ragasztókhoz.

 

Most tényleg csak az alapokon megyünk át, és megmutatunk nektek pár felhasználási módot, ötletet, hogy kezdéskor ne érjen nagy csalódás benneteket.

 

Precíziós ragasztás, kis alkatrészekre.

Erre az egyik legjobb megoldás a Tamiya Extra Thin Cement, vagy az AK Extra Thin Cement. Ugye azt megtanultuk, hogy ezek száradnak a leggyorsabban, a nem pillanatragasztók közül.

A kupakban kialakított ecset elég vékony, hogy a nehezebb helyekhez is pontosan hozzá lehessen férni.

Itt most a már korábban bemutatott 1:72 méretarányú Hurricane makett pilótafülkéjének darabjait ragasztottuk vele össze. Több szárazpróba után bekészítettük a helyére az alaktarészt és az ecsettel óvatosan ragasztót vittünk fel a felületre. Mivel az Extra Thin Cement viszkozitása alacsonyabb a víznél, úgynevezett kapilláris hatást fejt ki.

 

 

A kapilláris hatás jellemzője, hogy a folyadékok azon tulajdonságát használja ki, hogy képesek szűk, keskeny térben a nehézségi erő ellenében is mozogni. Tehát hiába tartod fejjel lefele az alkatrészeket, az alacsony viszkozitás miatt, a ragasztó képes végig szaladni a rendelkezésére álló helyen. Bár ez most apró alkatrészek esetén mutattuk be, ugyanígy használható nagyobb felületek ragasztásánál is (később meg is mutatjuk egy egyszerű, de nagyon hatásos ragasztási technika ismertetése közben)

 

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha csak a klasszikus Revell csőrös ragasztó van otthon, vagy egyéb, kicsit sűrűbb ragasztó, akkor azzal vajon hogyan lehet apró alkatrészeket ragasztani.

A megoldás egyszerű. A tubusból kinyomunk egy keveset valami olyan felületre, amelyet később nem sajnálunk (befőttes üveg teteje, műanyag lap, stb), és onnan egy kihegyezett fogpiszkálóval óvatosan felvisszük a kívánt területre és meg is vagyunk.

 

Általános ragasztás, nagyobb felületeken (folyamatban a képi anyag)

 

Ide kiválóak a sűrűbb, általános ragasztók. A felhordás egyszerű. A lényeg, hogy vékonyan kell vele dolgozni mindenképpen. Ha nem vagy biztos abban, hogy a ragasztóhoz „mellékelt” aplikátorral vékonyan tudsz dolgozni, akkor a fentebb említett módszerrel is megoldható. Kiveszel egy keveset a tubusból, üvegből, és kihegyezett fogpiszkálóval kened fel a kívánt mennyiséget.

Az Extra Thin Cement-el ellentétben ez nem párolog el olyan gyorsan, nem szárad meg pillanatok alatt. Így például a szárnyaknál, vagy a törzs összeragasztásánál lehet leginkább a segítségünkre.

 

Abban az esetben, ha csak Extra Thin ragasztó van otthon, akkor is megoldható a nagyobb felületek ragasztása.

Ez egy kedvelt ragasztási módszer. Ha az alkatrészek leválasztásánál, illetve a szárazpróbánál figyeltünk, akkor ezzel a módszerrel, minimalizálható a tömíteni való rések megjelenése. Ezt a módszert szakaszos ragasztásnak nevezzük.

A lényege, hogy a nagyobb felületet nem egyben, hanem szakaszokban ragasztjuk össze. Mindig csak egy-egy szekciót ragasztunk, majd megvárjuk, hogy meg kössön annyira, hogy mehessünk tovább. Ez átlagosan 3 perc. A teljes száradásra ilyenkor mindig hagyjunk legalább 2 óra hosszát, mielőtt nekiállunk csiszolni, tömíteni.

A módszer előnye, hogy ha esetleg mégiscsak valami hiba van a nagyobb felület passzolásánál, akkor is tudjuk egy kicsit kényszeríteni a magunk igazára.

Alapvetően ezeket a ragasztási módokat csak a polisztirol anyagú maketteknél tudjuk alkalmazni.

 

Ciánakril ragasztás

 

Avagy a pillanatragasztó és a csodája. A ragasztós ismertetőnél már megbeszéltük a pillanatragacs előnyeit, hátrányait.

Azonban, amikor elindulunk a makettezés egyre szélesedő ösvényén és neadja az ég fotómaratott alkatrészekkel is találkozunk, vagy gyanta kiegészítőkkel, muszáj ehhez az anyaghoz nyúlni, hiszen a sztenderd makettragasztónk nem fog működni. Mert ugye az egyik felületünk nem polisztirol alapanyagú.

A pillanatragasztó bár ténylegesen gyorsan köt, azért nem azonnal. A teljes száradásig eltelhet egy-két perc is. Illetve mindenképpen elő kell készíteni az anyagokat a ragasztásra.

Itt nagyon-nagyon fontos a szárazpróba. Addig ne kenjünk ragasztót, ameddig biztosak nem vagyunk abban, hogy egy mozdulattal a helyére tudjuk tenni a kívánt alkatrészt.

Először is mindkét felületet érdesítsük meg egy picit. A makettünk felületét is. Igen, a fémet is meg a gyantát is.

 

Jelen esetben jó sorsunk van, hiszen az Eduard a kabinbelsőt például festve adta. Ettől függetlenül a nem festett felületet mindenképpen megcsiszoltuk egy kicsit, illetve a másik leptin lévő alkatrészeket is.  

 

Minden esetben a nem-polisztirol felületre visszük fel a ragasztót, vékony rétegeben. Higgyétek el, a sok ragasztó az ellenségünk. Ezért nem is ajánljuk kezdéskor például a kiegészítőket. Egészen egyszerűen meg kell tanulni ezeket az apróságokat.

Amennyiben nincs valami precíziós adagolód, úgy itt is az a módszer, amit már korábban említettünk. A tubusból kiveszünk minimális ragasztót, valami felületre, és onnan egy kihegyezett fogpiszkálóval felvihetjük az anyagot. Vagy akár használhatunk ecsetet is (debonderben kitisztítható)

 

Felvitel után aránylag gyorsan a helyére kell tenni az alkatrészt. Ezért is kell a sok szárazpróba.

Amikor az alkatrészünk a helyére kerül, fontos, hogy valamennyi nyomást fejtsünk ki rá. Ez a nagyon apró alkatrészeknél igazi kihívás, de pár makett alatt meg lehet tanulni, hogyan is érdemes alkalmazni.

Majd várjuk vele pár percet, ha lehet ne mozgassuk.

A fotómaratott alkatrészek mellett rengeteg helyen tudjuk alkalmazni még a pillanatragasztót. Kivéve, a nagyobb felületek, mint a szárny, törzs, stb. Nem csak a gyors kötés miatt – ha elszúrtuk törhetjük el a makettet – hanem hajlamos megmarni az anyagot.

Oké, de mi van akkor, ha csak pillanatragasztó van otthon? Hát akkor, kérlek, keresd fel a ragasztós szekciót a Modellfutár webáruházban és válasz egy makettragasztót – ahogy itt le is írtuk. Hidd el, sokkal jobban jársz.

Fentebb említettem a debondert. Ez egy olyan anyag, amely teljesen semlegesíti a pillanatragasztót. Jelen esetben, mint Eraser néven fut, és a felesleg eltávolítására ajánlja a gyártó. Nem is baj, ha van otthon, mert az esetlegesen a bőrre kerülő ragacsot is gyönyörűen leszedi.

Viszont, ha alkalmaztad valamilyen felületen, akkor ott várni kell egy-két napot és újra meg kell csiszolni a felületet, mielőtt pillanatragasztóval újból nekimennénk.

 

PVA – vagy fehérragasztó (a képi anyag folyamatban) 

 

Megtanultuk ugye, hogy a PVA a legáltalánosabb ragasztó és tonnamilliószámra gyártják mindenfele.

A makettezésben is igen sok területen hasznosítható. Nézzük.

Átlátszó alkatrészek ragasztása

Legtöbbször a kabintetőt, illetve bármilyen „üveg” szerű dolgot – azt ugye tudjuk, hogy a maketteken az üvegek nem üvegek? Hanem „ugyanaz” a polisztirol anyag, amiből a makett készül, csak víztiszta. Természetesen vannak elérések a szerkezetében, így nem olyan erős például.

Az átlátszó alkatrészek, a polisztirol ragasztók hatására képesek megmattulni – mindig van kivétel, ezt most is megmutatjuk – így nem olyan jó ötlet bepacsmagolni velük a kabintetőt. A ciánakril ragasztók képesek olyan „gőzt” termelni a száradás során, amivel a teljes belső rész sérülhet, egyes anyagok kicsapódhatnak (nem véletlenül van a ciánakrilos módszerű újlenyomat keresés, vagy egyes fotográfiai eljárásokkor is használják a szert).

De akkor mivel rögzítsük a pilótafülkét. Nos kérem erre való – többek között – a PVA ragasztó. Nem agresszív, áttetszőre szárad és semmilyen „kemikália” nem keletkezik a működése során.

Elég sokáig szárad.

Itt is lehet alkalmazni, hogy kivesszük a tubusból, és aplikátor segítségével hordjuk fel a felületre.  Sőt. Jelen esetben ez a legjobb megoldás.

 

További felhasználási területek: diorámáknál például növényzet rögzítése, üveg felületek imitálása (pl jelzőfények), stb.

Sokan nem gondolnák, de akár fotómaratások rögzítéséhez is jó lehet.

Ez a műszerfal három részből áll. A központi, fő egységet pillanatragasztóval rögzítettem, majd a többi apróságot a PVA-val. Így még azt a hatást is elérjük, hogy a műszerek úgy nézzenek ki, mintha üveg mögött lennének rendesen.

 

Egy kicsit visszatérve a kabintető ragasztáshoz. Megoldható Extra Thin Cementtel is a dolog. Az alacsony viszkozitás és a kapilláris hatás miatt, alkalmas ezen feladatra is. Arra kell ilyenkor figyelni, hogy minimális anyag legyen csak fenn az ecseten. Odaérinted, végigfut és ennyi. Meg is vagyunk. Mindenesetre, kezdésnek biztonságosabb a PVA.

 

Most, hogy átvettük az alapvető ragasztási metódusokat, itt az ideje, hogy nekikészüljünk egy sokak számára nemszeretem lépésre. A csiszolásra és a tömítésre.

 

Addig is kérlek tarts velünk, kedveld a Facebook oldalunkat, ahol elsőkként értesülhetsz a legújabb anyagjainkról, tesztjeinkről, kedvezményekről, újdonságokról.

Hasonló, igazán ismeretterjesztő, oktató anyagokért, kérlek olvasd végig a Blog oldalunkat.